Tudjátok milyen érzés az, amit úgy neveznek: szerelem első látásra?!
Én tudom. Mármint nagyjából.
A fiút akkor ismertem meg, mikor gimibe mentem. Biztos láttam már gólyatáborban is, de őszintén szólva nem emlékszem. Láttam párszor a suliban, de nem nagyon volt egy a baráti körünk, ugyanis kb. 1 közös barátunk volt kb, hiszen csak évfolyamtársak voltunk. Igazából csak facebook ismerősök voltunk. Tudjátok kb. 2 éve voltak ezek a hülyeségek face-n, amikor nagyon unatkoztak az emberek kirakták : Like, és megy a faladra.. ilyen hülyeségek, mindegy. Épp azon voltam, hogy megöl az unalom, így én is kiraktam egy ilyet, és láss csodát, ő is bekedvelte. Furcsa volt olyanról írni, akit nem ismersz. Volt egy olyan kérdés, hogy barátok vagyunk-e, erre azt írtam nem tudom. Aztán kirakta ő is, és nálam azt írta, hogy folyamat elindítva. Elmosolyodtam. Elkezdtünk beszélni. Valami furcsát éreztem, nem tudom mit, de mikor beszéltem vele, vagy vele voltam mindig mosolyognom kellett. Aztán rájöttem... én érzek iránta valamit. Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában, aztán bevalottuk egymásnak, hogy tetszik a másik. Hihetetlen nagy öröm! Annyira jól megvoltunk, boldog voltam, és annyira szerelmes, mint még soha!A suliban mindig beszéltünk, de attól még délutánonként sms-eztünk, és esténként mindig felhívott. Boldogság volt. Örökre vele akartam lenni.
Aztán jött a fekete leves. Véget vetett ennek a dolognak. 3 napig csak sírtam. Másnap odajött hozzám, mintha mi sem történt volna csak megölelt, én pedig önkéntelenül is elmosolyodtam. Megkérdeztem tőle aznap este, hogy mi volt ez, azt mondta csak látni akart újra mosolyogni.. na köszi. Azt hittem soha nem heverem ki. Ez történt tavaly június eleje fele.
Sulit váltottam, persze nem emiatt.
Jött egy fiú, akivel nem voltunk együtt, de én belezúgtam. Segített elterelni a gondolataimat a srácról, és kisebb-nagyobb sikerrel járt. Aztán letettem róla, és megint előjöttek -ha már nem is annyira erősen -az érzéseim a másik srác iránt. Nem tudtam, hogy tud ennyi idő után is ilyen hatással lenni rám. Visszagondolok, hogy milyen volt amikor megfogta a kezem, és görcsbe rándul a gyomrom. Igen, ezt nevezik szerelemnek.
Kétszer is elkövettem a hibát, hogy elmondtam neki mit is érzek. Mindegy.
Több mint egy év telt el, és még mindig nem vagyok teljesen túl rajta. Szuper.
Mit csinálhatnék?! Semmit. Ez ellen nem lehet semmit se tenni. Talán az idő az, ami majd egyszer segíteni fog..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése