Tudjátok, oviban kezdtem táncolni. Akkor nem fellépések voltak, hanem szülői bemutatók. Emlékszem egyet sem tudtam végigcsinálni anélkül, hogy ne sírtam volna el magam, és sajnos nem az örömtől :D
Aztán általánosban minden megváltozott. Ott rendes fellépések is voltak színpadon, én pedig imádtam! :)
Aztán bekerültem 2006-ban a mostani tánciskolámba. Ott minden félévkor és évvégén rendes színházak színpadán kell bemutatnunk a tudásunk. Ej de szépen fogalmaztam :D Az valami hihetetlen érzés! :')
Aztán ezen kivül vannak önálló darabjai is. Már 2006-ban bekerültem az egyikbe, úgy örültem!
Aztán minden évben kaptam hozzá más szerepeket új darabokat mindent! :) A színpad és a táncterem lett a második otthonom:) De tényleg, van hogy többet töltök ott, mint otthon :D Az a legjobb :)
Itt születnek a legjobb barátságok, szerelmek, hülyeségek, baromkodások :) de tényleg. :D
Egy a lényeg, ha nem lenne a tánc, én nem tudom túl éltem volna-e az eddigi életemet .. :)
"A tánc számomra olyan, mint az élet:
néha könnyed és lágy,
néha lendületes és magával ragadó,
van mikor kemény és nagyon nehéz...
de sosem adom fel!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése